top of page

Az Esterházy-tortától a vezető vállalatig

A svájci születésű Stefan Ottrubay 2001-ben Esterházy Melinda megbízásából vette át az Esterházy alapítványok és az Esterházy vállalat vezetését. Azóta Kismartonban él és innen irányítja a vállalat sokszínű tevékenységét, számos területen alakítva választott hazáját, Burgenlandot.

Az Esterházynál eltöltött 20 év méltó megünneplését éppúgy megakadályozta a járvány, mint a Burgenland fennállásának 100 éves évfordulójára tervezett megemlékezést. Választott hazájában szerzett tapasztalatairól, célokról, a motivált munkatársak vezetéséről, művészetekről és kultúráról vallott nézeteiről, politikáról és sok más témáról Peter Menasse, újságíró és kommunikációs szakember faggatta Stefan Ottrubayt.


Ottrubay úr, Ön Svájcban nőtt fel, ott, és később Európa keleti felében meglehetősen sikeres menedzserként dolgozott a banki és biztosítási szférában. Ezután érkezett a meghívás a kis Burgenlandba. Vonakodott országot és üzletágat váltani?

Már évekkel a végleges váltás előtt részt vettem az egyik Esterházy alapítvány igazgatóságának munkájában, ez azonban évente maximum 3-4 utazást jelentett. Távkapcsolatot. Amikor a hercegné megkeresett azzal, hogy dolgozzak Kismartonban, hidegzuhanyként ért a felkérést. Kedvesen fogadtak, már csak azért is, mert egész sokat tudtam a borokról. A rendszerváltás után a családom Magyarországon részesedést szerzett egy borászatban. Ez volt az első híd Ausztria irányába. A borok ismeretével messze jut az ember Burgenlandban, így a “kultúrsokk” is kisebb volt.


Azok az emberek, akik az Ön itteni aktivitása előtti időre, több mint 20 évvel ezelőttre visszaemlékeznek, általában azt mesélik, hogy az akkori tevékenység inkább igazgatásnak, mint menedzsmentnek volt nevezhető. Milyen állapotban találta a vállalatot?

Igen, az egész Csipkerózsika-álmát aludta. Bérleti díjakat és kamatokat szedtek be, és ezzel ki is merültek a tevékenységek. Fejlesztés, beruházás szinte nem történt, turizmus, kultúra és rendezvények nem léteztek, ezeket 2004-től kezdtük felépíteni. Az ingatlanokkal foglalkozó részleg például egy idősebb, egykor a mezőgazdaságban dolgozó vezetőből és négy könyvelőből állt. Ma több mint negyvenen dolgoznak ezen a területen, ők párhuzamosan visznek négy-öt nagy, és mellete sok kis projektet. Gyakran kapunk megkeresést polgármesterektől, hogy rövid távon segítsünk az adott településnek szervezési ügyekben.


Ha az ember gazdaságossági kritériumokat vezet be, nem csak barátokat szerez. Milyenek voltak a kezdetek, találkozott ellenséges hozzáállással?

Az idősebb generáció tagjai közül többen a jól megérdemelt nyugdíjat választották. A fiatalabbak közül sokaknak voltak nagy ambícióik. Hálásak voltak, hogy végre friss szelek fújnak a vállalatnál. Magyarországon, nagy nemzetközi cégeknél dolgozva sok tapasztalatot szereztem a változtatások menedzselésében. Modern értelemben vett érdekelteket csináltunk az érintettekből. Ezzel majdnem mindenkit bevontunk, kicsi volt az ellenállás. Alig két évbe telt, hogy az alapítványt újraszervezzük és ösztönözni tudjuk munkavállalóinkat.


Az elején azért nem lehetett mindig könnyű az új kollégák toborzása. A fluktuációval is meg kellett küzdeniük. Mi volt ennek az oka?

A kezdetekkor nem volt nevünk, renoménk az érintett területeken. A nemesi származáson és az Esterházy-tortán kívül a legtöbben nem sok dolgot kötöttek össze velünk. Ezzel nehéz volt nagy tehetségeket megszólítani. Abban az időben még egy személyzetisünk sem volt. Idővel aztán egyre erősebbek lettünk a piacon, és egyre jobb kollégákat tudtunk felvenni. Az új üzleti területeken majdnem olyanok voltunk, mint egy start-up, ezek Bécs környékén és Burgenlandban is magas fluktuációval küzdenek, amíg el nem érik a stabil állapotot. Az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság és az ingatlanok már régóta tevékenységi körünkbe tartoztak, a többivel 10-15 évvel ezelőtt kezdtünk el foglalkozni, mint kis start-upok. A legtöbb vállalkozás ezek közül mára stabil és eredményes. Időközben nyugodtabb vizeken evezünk, és nagyszámú kiváló kollégánk dolgozik a vállalat 12 üzletágában.


Az Esterházynál sok nő dolgozik magasabb pozíciókban. Véletlenről van szó, vagy tudatos döntés az Ön részéről a nők támogatása?

Meglehetősen racionálisan állok ehhez a kérdéshez. Az egyik oldalon egyre több a jól képzett és erős motivációval rendelkező nő, akik gyakran nem találnak számukra megfelelő pozíciót. Amióta menedzserként dolgozom, három alapvető szabályt tartok szem előtt. Először is, nem tűröm el a macsó viselkedést a vállalatnál, másodszor, a nők ugyanolyan lehetőségeket kapnak, mint a férfiak, harmadsorban pedig támogatjuk a nőket, ha a család és a gyerekek miatt otthon akarnak maradni vagy otthon kell maradniuk. Ez a fajta hozzáállás szimpátiát ébreszt a vállalat iránt, erősíti a lojalitást és a nők átlagon felüli elköteleződését hozza magával. Az eredmény kifejezetten jó teljesítményben csapódik le, és segít abban is, hogy a belső konfliktusokat elkerüljük. Több mint 30 éves tapasztalatom azt mutatja, hogy ez egy win-win szituáció a nők és a vállalat számára.


Milyennek találta 20 évvel ezelőtt a burgenlandi társadalmi környezetet?

A pozitívumot, de egyben a kihívást is a vidéki kistérség jelentette. Mindenki ismer mindenkit, hamar meg lehet tudni, ki honnan jött, mit akar és milyen a környezete. Ezt meg kellett tanulnom. Mindig nagyvárosokban dolgoztam, ahol nagyobb az anonimitás, privát szféra és munka jobban elkülönülnek egymástól. Nagyon kellemes viszont Bécs közelsége, a gazdag kulturális, sport- és bevásárlási lehetőségek. A vidéki lét előnyeinek és a városiasságnak ezt az ideális elegyét gazdagító tényezőként élem meg. De nem csak én, hiszen pár éve növekvő bevándorlást tapasztalunk a bécsi régióból.



Ön polgári származású, de egy arisztokrata család nevével fémjelzett vállalatot vezet. Támadják néha azzal, hogy álruhás, vagy éppen „wannabe“ arisztokrata?

Nem, egyáltalán nem. Már az utolsó herceg és hitvese, Melinda polgári életet éltek. Mindketten meg voltak győződve arról, hogy a feudalizmus ideje lejárt. Ugyanakkor még mindig vannak emberek, akik kicsit visszasírják a nemesi romantikát. Ez valószínűleg emberi vonás, amely Ausztriában kicsit erősebben jelen van, mint máshol. Persze sokan elvárják, hogy legyek az alapítványok feje és szimbóluma. Többet viszont nem engedek meg. Ez csak gazdasági és politikai helyzetünket gyengítené. Gyűjteményeinkben és publikációinkban óriási kincsekkel rendelkezünk. Ezek segítségével nagyon szépen be tudjuk mutatni az Esterházy család 500 évre visszanyúló történetét. Nincs szükségenk feudális, kosztümös fellépésre.


Sokan eltökélt cselekvőnek látják Önt, néhányan azt mondják, kőkemény végrehajtó. Ausztriában ez talán szokatlan. Sokan úgy gondolják, hogy ebben az országban inkább a politikai összebújást és a hátba támadós intrikákat szeretjük. Nem keveredett a fellépésével újra és újra konfliktusokba?

Amit az osztrák módiról mond, az találó. Másként szocializálódtam. Svájcban értékelik a világos beszédet, akkor is, ha ez támadást vagy kritikát jelent. Egész életemben jól megvoltam ezzel a habitussal, egyébként Ausztriában is. A nyíltsággal egyszerűen gyorsabb és jobb megoldások születnek, és megspórolható a hosszú bizonytalanság. Összességében elősegíti a dolgokat és jobb eredményeket hoz. Emellett nyílt fellépéssel sokkal több szimpátiát lehet szerezni a nyilvánosság előtt, mint rejtett ügyeskedéssel. A korábbi burgenlandi vezetéssel, akik közismert módon sokáig erősen támadtak minket, ugyanígy tárgyaltunk. Elmondhatjuk, hogy a jelenlegi kommunikáció a tartományi hivatalokkal konstruktív és mindkét oldal részéről tiszteletteljes.


2006 óta valóban úgy tűnt, hogy a tartományi politikával való viszonyuk áthidalhatatlan konfliktusokból áll.

A kezdetekkor pozitív érdeklődést tapasztaltam a személyem és az új vezetők iránt. Úgy tűnt, rendben vagyunk a politikával. 2006-tól aztán a hatalmon levő tartományi vezetés ideológiai harcba kezdett az Esterházyval. A 2018-ig tartó tizenkét év a folyamatos támadásokkal sok energiánkba és pénzünkbe került – amúgy a tartománynak is. A 2017-es választások után minden megfordult. Minden tartományi hivatallal jó a kapcsolatunk. Semmit nem kapunk ajándékba, de meghallgatnak minket azokban a témákban, amelyeket felvetünk, és hamar kapunk válaszokat. Szívesen dolgozunk így, hiszen privát vállalatként nagyon fontos számunkra az idő és a minőség. És ez a tartománynak és az üzletnek is hasznára van. Sok témában, például a Fertő-tó, az új energiaforrások, vagy a biomezőgazdaság kérdésében informálisan is megkeresnek minket.


Az Esterházy az Ön vezetése alatt rengeteget változott, ma öt üzletág tartozik ide: PANNATURA (mezőgazdaság és erdőgazdálkodás), ingatlanok, Esterházy-borászat, vendéglátás, illetve turizmus, kultúra & rendezvények. Vegyük végig ezeket: a ma PANNATURA márkanév alatt tevékeny üzletág korán elkezdett ökológiai mezőgazdasággal foglalkozni, és úgynevezett vezető vállalattá vált ezen a területen. Hogyan történt mindez?

Az erdőgazdálkodás, a természetmenedzsment és az ingatlanok a vállalat legfontosabb részei. Annak idején megkeresett a mezőgazdaság akkori vezetője, és azt mondta: „Ottrubay úr, létezik egy új trend, a biológiai gazdálkodás. Próbáljunk meg átállni rá.“ Akkoriban ez még egy egészen új dolog volt, de hamar arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ez a jövő.


És sikerült.

Igen, körülbelül három évig tartott, amíg minden átállt. Akkor érkezett hozzánk a diplomás mérnök, Matthias Grün és további intenzív fejlesztéseket hajtott végre. Sokat kellett invesztálnunk a gépparkba. Ma a legmodernebb, digitális traktoraink és gépeink vannak. Drónok kísérik a gépeket, vizsgálják a talaj adottságait és nedvességtartalmát, hogy a vetést ennek megfelelően tudjuk irányítani. Az eredmény magáért beszél. Ma a legjobb minőségű, saját termesztésből származó bioélelmiszereket állítjuk elő.


Bizonyosan az ingatlan üzletág hozza magával a legtöbb vitát. Ahol építenek, ott mindig vannak ellenzők. Hogyan kezelik ezt a helyzetet, milyen stratégiát követnek?

Az új épületek a világon mindenhol erős érzelmeket váltanak ki. Igyekszünk, hogy az általunk létrehozottak optimálisan illeszkedjenek környezetükbe, és fenntartható anyagokkal, funkcionális alaprajzokkal és ökológiai energiaforrásokkal, mint például a biomassza és a fotovoltaika a legmagasabb épületminőséget hozzuk létre. Egyrészt vannak saját tulajdonban lévő ingatlanjaink, ezeket folyamatosan szeretnénk vonzóvá tenni. Ide tartoznak az üdülőtelepek, például Darázsfaluban (Trausdorf) és a Fertő-tónál. Emellett a meglévő létesítmények közvetlen közelében új területeket vásárolunk vagy alakítunk ki, és lehetővé tesszük az érdeklődők számára, hogy itt építsék fel házaikat. Évente átlagosan körülbelül 30-40 új telekkel bővülünk. Ott vannak még a települések nagy tóparti fürdőhelyei, amelyeknek Fertőszéleskúton (Breitenbrunn) és Illmicben (Illmitz) többségi tulajdonosai vagyunk. Fertőszéleskút több mint tíz éve foglalkoztat, és a gondos tervezés és megvalósítás példája. Neves építészekkel, akiket pályázat útján választottunk ki, optimális koncepciókat hoztunk létre az értékes területek minél jobb hasznosítása céljából. A versenyek egyedülálló lehetőséget kínálnak arra, hogy egy bizonyos terület kínálta lehetőségeket több oldalról is megismerjük. Ezt követően a terveket több fordulóban finomítjuk és pontosítjuk. Fertőszéleskúton a szükséges épületek a természetközeli visszafogottság elve szerint valósulnak meg. Magas színvonalú gasztronómiát tervezünk, tetőterasszal. A telephelyen számos egyesület is működik, amelyeknek helyre és infrastruktúrára van szükségük. Ha a tóparti üdülőterület korszerűsítése befejeződik, mintegy 10.000 négyzetméterrel több nyilvánosan hozzáférhető terület áll majd beépítetlen zöldterületként a vendégek rendelkezésre. A napozóterület és a sportra használható területek együttes bővítése 33 százalékot fog kitenni, ami körülbelül 7.000 négyzetmétert jelent. A tóparti üdülőhely különösen nyáron nagyon élénk, egy külön világ, ahol ezer-kétezer ember a legkülönfélébb szabadidős tevékenységeket űzi. Már az első átalakítások is nagyon jó fogadtatásra találtak.


Kismartonban nem lehet nem észrevenni a szállodaépítést. Miért aktív az Esterházy ezen a területen?

Már régebben terveztük egy hotel építését. De Kismarton belvárosában nem volt hely egy nagyobb ívű beruházásra. Pár éve azonban épületek és területek váltak szabaddá a központban. Egy 120 szobás, 4 plusz csillagos hotelben gondolkozunk. 2020 októberében kezdődött a beruházás, 2022 nyarára leszünk készen. Ez egy olyan teljesítmény, amire minden érintett büszke lehet. Lényeges, hogy a szállodának kapcsolata legyen a kastéllyal. Elsősorban a hideg és sötét időszakokban kell vonzó ajánlatokkal vendégeket vonzanunk Kismartonba.

A boroknál az Esterházy nevet használják – a hercegi kalap előnyt jelent az indulásnál?

Igen, így van. A boroknál, pezsgőknél, égetett szeszeknél a nemesi nevek nagyon jól csengenek, támogatják a márkát. Ezért használjuk a hercegi kalapot. Persze nagyon diszkréten van jelen, magas színvonalú márkamegjelenés keretében. Szeretnénk elkerülni, hogy bárki azt gondolja, az a szándékunk, hogy a márkán keresztül újra bevezessük a monarchiát. Japánban, de Németországban is nagyon jó a fogadtatása az európai nemesi borászatoknak. Az USA-ban is sokan vannak, akiknek romantikus kapcsolatuk van Európa történelmével. A mi célunk mindenesetre az, hogy a magas minőséggel szerezzünk elismerést. Ez az elmúlt években sikerült is, számos díj tanúskodik erről. Nagyon izgalmasak az úgynevezett "projektborok", amelyek kis mennyiségben, de nagyon magas színvonalon, szinte kísérletképpen készülnek. Olyan borokról beszélünk, amelyeket természetes élesztőn erjesztünk, vagy csak enyhén szűrünk. Csak ajánlani tudom a darázsfalui (Trausdorf) Esterházy-borászat meglátogatását.


Térjünk át a turizmus, kultúra és rendezvények témakörre. Honnan ered a művészethez fűződő szoros kapcsolata?

Luzernben, egy a kultúrára nagyon fogékony, közepes méretű svájci városban nőttem fel. A híres nyári zenei fesztivál már iskolásként életünk része volt. A nagymamám a két világháború közötti Budapesten gimnáziumban tanított, abban az időben nagyon ritka volt, hogy nők oktassanak a középiskolákban. Magyart, történelmet és németet tanított, nagyon okos és művelt nő volt. Édesanyám így a klasszikus zene és a műveltség szeretetébe született bele, és ezt adta át nekünk, gyerekeknek. Apai nagymamám korán megismertetett az amerikai swing zenével az ajándékba kapott lemezek révén. A luzerni humán gimnáziumba jártam. Az akkori legjobb barátom egy hihetetlenül kultúrakedvelő fiú volt. Körbevitt minket más svájci városokban, megmutatta a gazdag kulturális örökséget, templomokat, kolostorokat és műemlékeket látogattunk. Rockkoncertekre is jártam, de jobban érdekelt a klasszikus zene és a művészet.


Mi áll Önhöz közelebb: a „régi“ vagy a kortárs művészet?

Ez a kettő szorosan kötődik egymáshoz. A ma klasszikusnak nevezett művészet a maga korában nagyon is modern volt, és az akkori emberek érzékelését alapjaiban változtatta meg. Nézzünk rá a mai nagy klasszikus múzeumokra. Sokszor ők is foglalkoznak kortárs művészettel, hogy kiegészítsék gyűjteményeiket. Így a látogatók felfedezhetik, hogyan gyökerezik a kortárs, úttörőnek tekintett művészet több száz évvel ezelőtt lejátszódott forradalmakban. A mai koncepcionális művészet például már a reneszánszban elkezdődött. Az Esterházyaknál 350 éve is létezett tájművészet.


Az Esterházy Art Awardon (EAA) keresztül a fiatal magyarországi művészeti szcénát támogatja. Honnan jött ez az ötlet?

Ezzel akkor kezdtem foglalkozni, amikor bankigazgató voltam Magyarországon. Ma már nagyon professzionális szinten dolgozunk. A díjazottakról egy széleskörűen kiválasztott kuratórium dönt. Tavaly ősszel több mint 200 fiatal művészt támogattunk. A 2021-es EAA alkotásai 2021 december 1-től 2022 február 13-ig voltak láthatók a budapesti Ludwig Múzeumban. Kiállítjuk a fiatal alkotók műveit, kísérjük őket az első katalógusaik elkészítése során, segítjük őket bejutni a nemzetközi szcénába és jó galériákhoz közvetítjük ki őket. A 2019-es díjazott 2022-ben Magyarország hivatalos képviselője lesz az áprilisban nyíló Velencei Művészeti Biennálén. Ez természetesen büszkeséggel tölt el minket.


Szoros a kapcsolata Magyarországgal?

Bár Svájcban nőttem fel, a család rengeteg felmenője Magyarországon élt. Gyerekként csak a családban felszedett „konyhamagyart“ beszéltem, igazán jól csak a harmincas éveimben tanultam meg magyarul. Amikor menedzserként Budapesten dolgoztam, a magyar életmódot és a kultúrát is jobban megismerhettem. Most persze Kismartonban vagyok otthon, de Luzernben és Budapesten vannak a gyökereim. Európaiként több államban is jól érezheti magát az ember, ahogyan az osztrákok is több tartományt a szívükbe zárnak.


Az Ausztria és Magyarország közti határ bizonyos értelemben a mai napig nem igazán átjárható. Mi ennek az oka?

Ennek több oka van: egyrészről a független, önálló államok, amelyek saját oktatási rendszerrel rendelkeznek, természetesen büszkék a történelmükre és a kultúrájukra. Nem hagyják olyan egyszerűen, hogy a szomszédok befolyásolják őket. Ez különösen így van egy olyan társadalom esetében, amely 45 évig, a kommunizmus időszakában erősen elzártan létezett. Másrészről ott vannak a nagy különbségek a poltikai struktúrát illetően. Magyarország extrém módon centralizált, szinte mindent a budapesti minisztériumokból irányítanak. A regionális struktúrák és kompetenciák nagyon gyenge lábakon állnak. Hiányoznak az erős regionális politikusok, akikkel a polgárok azonosulni tudnának. Emiatt nekünk itt, Burgenlandban, a határrégióban hiányzik az a politikai szint, amellyel rendszeres eszmecserét folytathatnánk. Emiatt rengeteg támogatás elúszik, amelyeket az EU a határmenti régióknak nyújt. Mennyivel célravezetőbb lenne, ha Magyarországon is erősek, magabiztosak lennének a megyék, akikkel egy szinten tudnánk kommunikálni. A Bodeni-tó környéke egy nagyon jó példa erre. Három föderális berendezkedésű ország kooperál itt: Ausztria, Németország és Svájc. Ausztriában Voralberg rengeteg dologban önállóan dönthet, ugyanilyen lehetőségei vannak Bajorországnak és Baden-Württenbergnek. Svájci részről St. Gallen és Thurgau kantonok érintettek. Az együttműködés évtizedek óta remek.


Ha Önön múlna, tovább erősítené a föderalizmust Ausztriában. Vannak problémák az osztrák politikai rendszerrel?

Igen, ez így van. Ebben a kérdésben a svájci tapasztalatok formáltak. A regionalizáció magával hozza, hogy a polgárok sokkal jobban tudnak a politikával azonosulni, mert a problémákat helyi szinten kezelik. Ausztriában a demokrácia olykor meglehetősen furcsa fordulatokat vesz, ezt láthattuk az utóbbi hónapokban.


Az Esterházyak a 17. században helyet adtak a Bécsből elűzött zsidóknak. Az együttélés sokáig jól működött, míg 1938-ban tragikus véget nem ért a nácik révén. Ez a történet nagyon foglalkoztatja Önt. Mi ennek az oka?

Évek óta együttműködünk intézetekkel, a Zsidó Múzeummal és más egyesületekkel, amelyek 350 év gazdag kulturális és gazdasági örökségét próbálják tudatosítani az emberekben. A burgenlandi hét zsidó község évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott, nem csak az Esterházyak, hanem az egész nyugat-magyar régió életében. Aztán turbulens történelmi idők jöttek. A késő 19. században megjelent egy erős nacionalizmus, ami az első világháborúba torkollott. Ebben az időszakban szörnyű pusztítás történt, különösen az emberek lelkében. Megtörve tértek haza a háborúból, a lakosság elszegényedett, Ausztria elvesztette a koronatartományokat, meg kellett elégednie egy kis maradékkal. Ebből a helyzetből extrém politikai irányzatok nőttek ki, amelyek végül a bűnbakká kikiáltott zsidók jelentős részének megsemmisítéséhez vezettek. Dicséretes, hogy Burgenland tartomány az egyetlen, még megmaradt zsinagógát Kaboldban (Kobersdorf) szakszerűen restauráltatta. Az Esterházy család gazdag, 350 éves történelme során nagyon jól együttműködött az idetelepülő zsidókkal és azokkal a településekkel, akiknek szintén védelmet nyújtott. Úgy gondolom, hogy erre a történetre emlékezni lehet és kell. A Shevá Kehilot - A hét zsidó hitközség az Esterházy hercegek idején (1618-1848) című kiállítás, amely az Esterházy-kastély Moreau-termében lesz látható 2022. június 3-tól október 2-ig, betekintést nyújt ebbe a különleges kapcsolatba.

Végül még egy kérdés: milyen tervei vannak az elkövetkező időkre?

A nagy terveket már a kollégák készítik. Erős második és harmadik vezetői szintet építettünk ki. Egy, maximum két évig jobban részt fogok még venni az operatív munkában, de fokozatosan szeretnék visszavonulni néhány területre. Ez magában foglalja a stratégiai menedzsmentet, a bort, amellyel több mint 25 éve foglalkozom, de a művészetet és a kultúrát is, a régit és az újabbat egyaránt. Talán a vállalat nemzetközi nagykövete is én leszek, hogy a nyelvtudásomat kicsit felfrissíthessem. Így még hosszabb ideig támogatni tudom az Esterházyt, és pozitív impulzusokat adhatok a jövőre nézve.


24 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comentarios

Obtuvo 0 de 5 estrellas.
Aún no hay calificaciones

Agrega una calificación
bottom of page